Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik.Abban a hitben válunk szét,hogy útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. De nembaj...egymásnak vagyunk teremtve.
Az ember egyszer csak rádöbben,hogy vége...végleg. Nincs visszaút érzi az ember.És ekkor jön el a pillanat mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk , hogy már jóval azelőtt mit gondoltunk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire is szeretnénk, ugyanaz az érzés már sohasem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat Három méterrel a felhők felett. :))